Fázom, gyorsan ölelj meg! azaz "Ha a kedved éppen" rovat

Volt egyszer egy tantárgy a Budapesti Divatiskolában, aminek keretei között divat magazint kellett összeállítanunk. A többi közt készült egy ú.n. "ha a" rovat. Nekem akkor a napi hangulat ugrott be, ami sokszor meghatározza, mit is kapunk magunkra, vagy épp tervezzük meg aprólékosan aznapi visletetünket.

A múlt héten megfogadott ruhavásárlás stop ihlette gardrób feltá(ú)rást a mai nappal hivatalosan is elkezdtem. Na nem mintha egy hétig ruha nélkül mozogtam volna - ha másra nem is, tekintettel a zord télre mindig felöltöztem -, de ma kifejezetten keresgéltem. Elsőnek a ruhaként és tunikaként egyaránt hordható pulcsit kaptam fel, aminek saját masniját külön kedvelem. A lovat megzabolázni próbáló alakkal teli ingem is egy kedves darab és kész is volt a bevezető elven alkotott "kényelmes hétfő" kedvű szett.

Előbbi tunikáról eszembe jutott egy korábban válogatott, ám csajosabb összeállítás. A durva mínuszokban viselt, extra vastag pulcsiruha a "fázom, gyorsan ölelj meg!" kedvű szett elnevezést kapta.

Ha télen sem szeretnénk a fekete kabátos tömeget erősíteni és kis szerencsével még egy enyhébb napot is kifogunk - ami máris indokolttá teszi a kis cipőt - íme a "pörögj velem" kedvű szett.

Állítólag a mai az év legszomorúbb napja (legalább gyorsan túlleszünk rajta); a karácsony szelleme elillant, tél is van és amúgy is. Na úgy tűnik, ez rám szerencsére nem hatott. Inkább kerültem romantikus hangulatba - elnézve a masnis, pörgős, nőies szetteket - mint melankóliába. Egy kevés rózsaszín bármelyik téli napon jól jöhet akár hangulat fokozóként és kész is a "bomberes balerinás" kedvű összeállítás.

Ha már úgyis ott figyel egy rakás fekete darab a szekrényben - hiszen tél is van és amúgy is - tegyünk hozzá például világos kéket és ha akad, kombináljuk a tyúklábmintákat. Az eredmény a "jeges" kedvű szett, ami jó esetben nem párosul fagyos hangulattal.

Tegyük fel, hogy kedvünk a letisztult, konzervatív öltözék felé hajlik némi Chanel ihletéssel. Ehhez igazodik a mai utolsó, "Coco örök" kedvű szett.

Előfordulhat - bár nehezen érthető -, hogy valakit nem hoz lázba a mindennapi öltözék változatossága, nos annak különösen, de téli, bánatos napokra mindenkinek ajánlom kedélyjavítóként Caro Emeraldot.

Téli búskomorságot villámgyorsan elkerülő napokat!

bg.

Kezdő fotó: Photography by Perle

https://www.instagram.com/balla.gabi/

https://www.facebook.com/groups/1453759698268186/

0 Tovább

Metálos tudatosság

Miközben kint tombol a tél és felesleges ruháinkat különösen van hová vinni, felötlött bennem a gondolat: mi lenne, ha magam is belekezdenék egy olyasfajta tudatos projektbe, amiről egyre több fórumon olvasni. A felhalmozás helyetti ésszerű vásárlás működik egy ideje, nagyjából a stylist képzésemmel érett be a folyamat 2 évvel ezelőtt.

Már nem fog el az érzés egy látványosan berendezett pláza üzletben, hogy "jajjsemmimsincs! mennyimindenkellinnen!" Néhány hirtelen impulzust kivéve - ezeket nyilván kihagyhatatlan darabok generálták - előre eldöntöttem, mire van szükségem és célirányosan kerestem azt. Nem mondom, hogy teljesen elvetettem volna a fast fashion darabokat, de a silány minőség alacsony áron sem hoz lázba. A tavalyi év hozadéka pedig, hogy nyitottam a magyar tervezők megfizethető ruhái felé.

Vissza a jelenbe: hidegben imádom a közepesen vastag garbókat. Az egyszerű esztétikusságon kívül úgy érzem, leszigeteli a fázós alkatomat. Van is néhány hasonló darabom egy erre jól bevált üzletből.

Na de mi van a kis projektemmel? A fogadalom - a tudatosság jegyében - 3 hónap ruhavásárlás böjt. "Húúú, kemény a csaj!" hangozhat most néhány fejben, de magamat ismerve némileg kihívás lesz.

Előtérbe kerülhetnek viszont a fentihez hasonló kombinálások: hidegben barátaink a rétegek - mennyire nem értettem ezt az elméletet 30 éves korom előtt -, farmerdzseki bármikor jó egynek, rá a - szigorúan - műszőrme mellény. Tiszta '70-es évek a pliszírozott bársonyszoknyával, cserébe nem unalmas.

Mínusz 10-ben mondjuk elkel még néhány réteg, erre kiváló lesz a tél elején beszerzett puha, hosszú mellényem, amit pulcsira, kardigánra, bőrdzsekire - akár ebben a sorrendben - fel lehet kapni (és "kocsiba be, ablakot le", ja, most nem az az évszak van). Ez már itt a 80as évek érzet.

A gardróbomat rendszeresen átnézem és a megkímélt, de már megunt ruháimat rendszerint elajándékozom. Próbálkoztunk egyik barátnőmmel közösségi gardróbvásárral is, de azon kívül, hogy szórakoztató volt és közben nagyjából szétfagytunk, a kínálat nagy része megmaradt. Na akkor dőlt el, hogy inkább az ajándék.

Vannak azonban évek óta őrzött darabjaim. Nagy kár, hogy a tároló kapacitás és a (társas)tűrőképesség miatt nem minden maradhat meg, de itt van például ez a közel 10 éves blézer, ami körülbelül 5 éve arra várt, hogy újra trendinek ítéljem. Most kis ráncfelvarrással eljött az ideje.

Nos nagy reményekkel állok hát a következő három hónap elébe, mikor is feltúrom a gardróbom minden zugát. Lehet, hogy ajándékokat találok, de reményeim szerint több használható, netán újragondolható szettet, amit majd jól megosztok itt, hátha más is kedvet kap a takarékos, ám kreatív évkezdethez.

Na és ha már retroval indultam, a végére szóljon egy kedvenc a Charlie angyalai ráncfelvarrott verziójából.

Tudatosan stílusos napokat!

bg.

https://www.instagram.com/balla.gabi/

https://www.facebook.com/groups/1453759698268186/

0 Tovább

Visszatekintés, előretervezés bla-bla-bla

Visszatekintés, évkezdet. Összegzés, tervezés. Akarva, akaratlanul számot vetünk és fogadalmakat teszünk, ha más nem, kimondatlanul, magunknak.  A Dzsungel könyvében elhangzottak szerint például csak a múlton érdemes töprengeni. Na ezzel pont nem értek egyet: magunkkal visszük, bennünk él, tanulunk belőle (vagy nem) és megyünk tovább. Az időt megállítani nem tudjuk, jó esetben fej-fej mellett haladunk vele.

Tegye fel a kezét, aki sosem szőtt még újévi terveket január elején! Azt most hagyjuk figyelmen kívül, ezekből hány esett áldozatául a csendes lemondásnak, vagy veszett csupán a feledés homályába. Nyilván a sikeres megvalósításhoz nem sok köze van a naptárnak, sokkal inkább rajtunk múlik; na jó, kicsit a szerencsén és azon, milyen lapot dob elénk az élet.

Na de ha már ott a kezünkben a lehetőség, kizárólag rajtunk múlik, mit is kezdünk vele.

Új dolgokat tanulunk, vagy épp kiteljesedünk valami régiben. Nyitunk új ismeretségek felé, esetleg elmélyülünk a meglévőkben. Életre szóló élményeket szerzünk, netán egyszerűen kiélvezzük a pillanatnyi örömöt dacolva - akár - a következményekkel.

Bárhogy is, 2017-re kívánom, lássuk meg a mindennapok szépségét, éljük meg az apró örömöket is, nevessünk sokat és élvezzük, hogy tervezhetünk, álmodhatunk és emlékezhetünk!

A tavalyi év egyik emlékezetes öltöztetéséről készült werkfilmjét ajánlom minden varázslatos tervet szövő olvasónak (na jó, a többieknek is, hátha kedvet kapnak).

Fotók: Photography by Perle - Halmai Gyöngyi

Styling: Balla Gabi

Modell: Molnár Zoltán

Werkfilm: Sterl István

Helyszín: Terem 22 Stúdió

Jelmez inspiráció: Sherlock Holmes - Robert Downey Jr.

BÚÉK!

bg.

0 Tovább

Csendes Éj előtti pörgős napok...avagy ez a nő még most is csak blogol?!

Kinézek az ablakon és minden csendes. Akár egy átlagos szombat reggelen. A hóval nem vagyok nagy barátságban, kivéve karácsonykor. Azonban úgy tűnik, megint bedurcult és idén sem kapunk belőle. Kint viszont vár a cuki kis fenyőfánk, ami idén fehér díszeket kap (csak azért is fehér karácsony!).

Na de, a mai bejegyzést tulajdonképpen a karácsonyi sürgés-forgás-bevásárlás-sütés-főzés-eszméletvesztés ihlette. Nem hazuttolva meg magam ilyenkor sem, most is némileg csak kedvtelésből álltam neki már tegnap este a készülődésnek a konyhában. Nem is én lennék, ha a végén, biztos ami biztos, nem kapkodhatnék még valamivel.

Na de mielőtt a datolya lopkodásra kitérnék...

...véletlenül sem maradnék le a karácsonyi készülődéses outfit ötletelésről.

Van ez a tüll szoknya dolog, és adottak hozzá a hétköznapok. Nálam jól működnek együtt. Bevásárláshoz is jól jött a sportcipős változat (külvárosi üzlet, fiatal srácok: "én már nem lepődöm meg semmin, b...g, csak éhes vagyok!)

Imádom a magas sarkú cipőket, de amikor "nem kaptam gombát, megnézed még a másik üzletben?", vagy óóó, a kocsimat is le akartam mosatni és "vizes, csúszós felület kérem vigyázzanak!" esetekben bárki hálás lehet a kényelmes sportcipőért. Na de nekem ne mondja senki, hogy ne vegyek fel színes harisnyát!

Hoztam még egy farmeres szettet is, hiszen azt oly kézenfekvő magunkra kapni.

Na de igen, most már valóban van más dolgom is...

...még megosztom a nyers vegán datolyás narancsos golyók receptjét.

"Nyers vegán narancsos datolya golyók

Hozzávalók kb. 20-25 db-hoz:
– 1 bögre dió
– 1 bögre mandula
– 18-20 szem aszalt datolya (mérettől függ és attól, hogy mennyire szeretnénk édesre)
– 1 db narancs reszelt héja és 1/2 narancs kifacsart leve
– 2-3 csepp narancsolaj (opcionális)
– 2 evőkanál kakaóbabtöret (opcionális)
– 2 evőkanál kendermagpor
– csipet só
Tegyük robotgépbe a diót és a mandulát és daráljuk por állagúra. Ekkor adjuk hozzá a kimagozott datolyát és az összes többi alapanyagot. Addig dolgoztassuk a robotgépet, amíg a massza enyhén ragacsossá válik (állítsuk le a gépet és ellenőrizzük az állagot)." (zizikalandjai.com)

Ez a desszert biztosan segít akkor, ha valaki csak kapni szeretne egy vizilovat, és - hozzám hasonlóan - nem aként megélni a karácsonyt.

Kinézek az ablakon ééés havazik!

Kellemes, stílusos készülődéseket!

bg.

0 Tovább

Megfelelő karácsony

December 18. Még 6 nap karácsonyig - futna a sor a képernyő alján, ha most egy filmet néznénk. Nem, ez nem egy újabb "húúúmárhetekótaakarácsonyrakészülök!" post annak ellenére, hogy szeretem a karácsonyt. Évek során azonban a ráhangolódás egyre nehezebb. Vélhetően ez kizárólag rajtam múlik, ezért ma erőt is vettem és igyekeztem magam hangulatba hozni.

Az utcát és az üzleteket (nem épp ajándékvásárlás céljával) járva hetek óta a szokásos, részben tanácstalan, részben fanatikus tömeg jött szembe. Ekkor ötlött fel bennem a fentihez hasonló gondolat, miszerint idén karácsonykor a véleményemet adom ajándék helyett mindenkinek.

Tegnap egy kedves, újdonsült ismerősömmel - a megújulási folyamat kezdeteként - jártunk körbe célirányosan néhány boltot. Mindeközben, a tömegben, hálás voltam, amiért a családban már évek óta bevezettük, hogy ajándékot kizárólag a gyerekek kapjanak és nekünk, felnőtteknek az együtt töltött idő kerül a masni és a fa alá. Az idő, amiből általában kevés jut mindenkinek és főleg egymásra.

Létezik egy elmélet, miszerint mindannyiunknak megvan a maga szeretetnyelve. A teljesség igénye nélkül az érintéstől az együtt töltött időn át az ajándékokig. Nálam - a fentiekből nyilván egyértelmű - az ajándékozás nem szorosan a szeretet jele. Így könnyű, igaz?

Na de azt gondolom, nem vagyok ezzel egyedül, viszont valamilyen okból ennek ellenére többen mégis próbálnak megfelelni. Valaminek. Elvárás, szokás, saját maga által generált kényszer? Gondolván, ez segít az elszúrt emberi kapcsolatokon és majd a megajándékozott attól lesz boldog(abb)? Ideig-óráig lehet (és ha az ő szeretetnyelve az ajándék).

Egy elképzelt világban, ahol mindenki reálisan értékeli magát és nem az vezérli tetteit, hogy vajon megfelel-e vélt, vagy valós elvárásoknak, ahol a karácsony valóban a szeretet ünnepe, a szülők és a gyerekek elégedettek egymással és az egymás iránti tisztelet és elfogadás is jelen van. Ott nem lenne szükség a hetekig tartó, "jaj de neki még mit vegyek?!" ámokfutásra, és nem lennének kényszerűen megé(ü)lt karácsonyi ebédek, vacsorák.

Na de azzal indítottam, hogy igyekeztem magam hangulatban hozni, így aztán megnyugtatásképpen: nem az sült ki belőle, hogy Dunának megyek a végére. Ráhangolódás közben pusztán csak elkalandoztam és világmegváltás helyett csupán arra jutottam, mennyivel könnyebb lenne, ha mindenki szembe nézne az árnyaival,

Fotó: Halmai Gyöngyi

és elsőként saját magát lepné meg az önismeret nagyszerű hatalmával. Következő karácsonyra jöhetne például az elfogadás művészete és - mint minden mese végén - az igazi szeretet.

Ekkor aztán bárki elégedett mosollyal várhatná a karácsonyt, egy héttel előtte, ajándékok nélkül is.

Zárszóként és egyben hangolódáshoz szóljon a karácsony elmaradhatatlan filmes kellékéből kedvenc sötét lovagom, Billy Mack.

Megfeleléstől mentes, örömteli karácsonyra hangolódást mindenkinek!

bg.

0 Tovább
«
12

bgtoll

blogavatar

Balla Gabi tollából: gondolatok öltözködésről, stílusról, életmódról és a mindennapokról, zenével, képekkel a hétköznap emberének.

Utolsó kommentek