Jó pár hete annak, hogy esküvő kiállításon jártam. Nem mintha aktualitása lenne, inkább csak a kíváncsiság vonzott. Bár lehetőség épp lett volna rá, de még az internettel átszőtt életünk előtti időszakban sem látogattam el sosem egy ilyen rendezvényre sem, mert úgy éreztem, amire szükségem van, azt megtalálom "messzebbről" is.

Azonban ha lett is volna kis hiányérzetem az elmúlt 20 évben kihagyott esküvő kiállítások kapcsán, a januári nagyszabású rendezvényen simán időutazhattam a '90-es évek keserédes miliőjébe.  Hosszú percekbe telt, míg a piros bársonyszőnyeg és a csodás lufik között rájöttem, ez teljesen komoly. A kiállítók durván magas százaléka megrekedt valamiféle súlyos szaténanyagokkal borított rémálomban, ahol a ruhák idejét múltak (itt-ott ízléstelenek), a dekorációt hirdető standok előtt pusztán meresztjük a szemünket és ezen csak rontani tud A dj, aki rettenetes(en) kedvcsináló videóival hirdeti, mi is a jó buli titka. Mindezekhez kiváló keretet biztosító helyszínt is választhat a célközönség.

A teljesség igénye nélkül mindössze két montázs.

Kérdezem én: tényleg erre van szükség?

Miközben a szakma egyik nagyjaként ismert standján "a kényelem fontos" hozzáállással általam csak "piacos szandál"-nak titulált, harisnyás lábú, korosabb hölgyek győzték (?) meg a leendő arát, üdítő kivételként találtam rá az ifjabb generáció kevésbé üvöltő, de számomra sokkal meggyőzőbb kiállítóira.

Kovács Erika például fiatal magyar tervezőként esküvői ruhákat is megálmodott (www.kefashion.hu) és kismamaként is csinosan várta az érdeklődő menyasszonyokat.

A kevesebb néha több elven a letisztult Bodza Virágműhely standja.

A magam részéről az ékszer lenne az utolsó, amiért a nagy esemény előtt esküvő kiállításra mennék, de ha mégis,  a DIRON állványai mellett elhaladva biztosan késztetést éreznék belekukkantani a kínálatba. Nem vagyunk egyformák, nekem úgy tűnik a letisztultság jobban bejön (ellentétben a nézelődők nagy részével, akik láthatóan észrevétlenül próbáltak elsuhanni mellettük).

Na és igen, lehet felkiáltani, hogy "hahaha, erre megy ki a játék!".

A kiállításon kedves fotográfus barátnőm, Halmai Gyöngyi és állandó esküvős kiállító párja Joós Era is megmutatták magukat és leginkább szolgáltatásaikat. Bátran vállalom a részre hajlást - úgy egyébként is - de a standjukat nézve pláne.

Era az elképzeléssel és az igénnyel kezd és ehhez találja meg az áhított öltözetet a menyasszonyoknak. (www.jooserabridal.hu)

Személyes élményem is van csodás ruháival, amelyek önmagukért beszélnek.

Ha a ruhákon és már a kezdő képen feltűnt Iparművészeti Múzeum belterén kívül a fotók is tetszenek valakinek, az nem véletlen. Gyöngyi az elmúlt pár évben szorgosan dolgozott azon, hogy biztos kézzel álljon a kamera mögé és örökítse meg az élet csodás pillanatait. Amikor a saját esküvőnkre hívtuk fotózni, volt kis lelkifurdalásunk, hogy a barátunkat dolgoztatjuk a nagy napunkon, de ezen könnyen átlendültünk, mert úgysem választottunk volna mást.

Hideg és meleg után - ahogy az esküvőkön is ezt reméli mindenki - minden jó, ha a vége jó.

Így lehet egy kritikusan induló bejegyzésből a végére kellemesen egyszerű mondanivaló, miszerint érdemes olykor a régmúltból tapasztalatot, a jelenből ihletet meríteni.

Ideillő muzsikával kívánok kellemes múltidézést vagy épp jövő tervezést mindenkinek!

bg.

Menyasszony fotók: Halmai Gyöngyi - Photography by Perle -  http://www.byperle.com/